Az én Dámám, laza eleganciával hamvasszőkén nyújtózkodik előttem. Füstös tekintete a csillámporos éjszakába réved. Ezer bókomat lágy mosollyal hallgatja. Hanyag önteltséggel mozdul, könnyed, szikrázó kristálycseppek hullanak e mozdulat nyomán. Párás szenvedélyének perzselő varázsa megigéz és én,réveteg álomba nyúlok.A parfűmös illatok, ízek, mind a természete része. Simogat, becéz, hol gazdag hódolójává, hol fiatal szeretőjévé tesz. A kedvéjért, a világokat gyémántokká gyúrnám és úgy szórnám csodás lábai elé… Jutalmul, rózsa arany ajkát az enyémhez simítja, s a nektár lassan, az ereimbe tódul…
